[egy számomra mértékadó lap  zenei lenyomata] 

Narancsfül: Bill Frisell Quartet

Bill Frisell Quartet - Bill Frisell Quartet 1996

Az 1951-ben született Frisell kezdetben szaxofonozott, majd áttért a gitárra, tanára Jim Hall - egy coolgitáros - volt, kedvence pedig Jimi Hendrix. 1977-ben zeneszerzésből is diplomázott, majd olyan különböző zenészekkel játszott, mint Jan Garbarek, Carla Bley, John Scofiled, Julius Hemphill, Gunter Hampel, John Surman vagy Paul Bley. Jelentősek a Paul Motian trióval készített albumai, melyeken megcsodálhatjuk hihetetlen muzikalitását, és (a posztmodern guruval) John Zornnal zajló együttműködésének dokumentumait, akivel a beboptól (News for Lulu) a harcore-ig (Naked City) szinte mindent játszik.

All compositions by Bill Frisell except as indicated. "Tales From The Far Side" – 6:27 "Twenty Years" – 2:55 "Stand Up, Sit Down" – 5:37 "Convict 13" – 5:36 "In Deep" – 3:10 "Egg Radio" – 4:31 "The Bacon Bunch" – 4:26 "Prelude" (Frisell, Ron Miles) – 1:36 "Bob's Monsters" – 8:44 "The Gallows" – 6:14 "What?" – 3:26 "Dead Ranch" – 4:27 "Coffaro's Theme" – 4:27

Frisell az amerikai posztmodern zenészgeneráció meghatározó gitárosa, márpedig ez az irányzat tűnik leginkább előremutatónak a kilencvenes években. Persze nem kell mindenáron az újdonságot keresni, hisz élnek és alkotnak még a hatvanas évek modernista hulláma nyomán felszínre került - ma már - nagy öregek is, mint Archie Shepp, Pharoah Sanders, Steve Lacy, Lester Bowie stb., de aki a jövőre kíváncsi, az jól teszi, ha a posztmodern körül hallgatózik. Az 1951-ben született Frisell kezdetben szaxofonozott, majd áttért a gitárra, tanára Jim Hall - egy coolgitáros - volt, kedvence pedig Jimi Hendrix. 1977-ben zeneszerzésből is diplomázott, majd olyan különböző zenészekkel játszott, mint Jan Garbarek, Carla Bley, John Scofiled, Julius Hemphill, Gunter Hampel, John Surman vagy Paul Bley. Jelentősek a Paul Motian trióval készített albumai, melyeken megcsodálhatjuk hihetetlen muzikalitását, és (a posztmodern guruval) John Zornnal zajló együttműködésének dokumentumait, akivel a beboptól (News for Lulu) a harcore-ig (Naked City) szinte mindent játszik.

Saját együtteseiben ezt a hihetetlen sokféle hatást ötvözi eggyé, méghozzá úgy, hogy a különféle stílusok nem egymás mellé rendelten, hanem a zene szövetébe finoman beleszőve jelennek meg. Ez már nem eklektika, mint a posztmodern hőskorában, és az irónia is szelídebb, áttételes formában érződik. A legújabb albumon ráadásul egy szokatlan formáció (gitár, hegedű, trombita, pozan) adja elő Frisell különböző filmekhez készült kompozícióit. Különös, mégis kiegyensúlyozott kamarazene ez, melynek kissé repetitív anyagában ott bujkál a country, a blues, a nosztalgia és Tom és Jerry. A zenésztársak kiválók, megvan bennük az alázat a közös zenéléshez, sokat fogunk még hallani róluk. Szóval, ha valaki szokatlanra és frissre vágyik, akkor bátran próbálja meg Frisell új kvartettjének ezt a címe sincs lemezét. Zenészek Bill Frisell – electric and acoustic guitars Ron Miles – trumpet, piccolo trumpet Eyvind Kang – violin, tuba Curtis Fowlkes – trombone