Amerika: mindenki mutáns? 3

Magyar Narancs 1996/28. 1996. július 11.

Vernon Reid: Mistaken Identity 1996

Vernon Reid közel tíz évet húzott le a Living Colourral, és akkor rádöbbent, baj van. Platinalemezek, Grammyk, turné a Rolling Stonesszal - mese nincs, lépni kellett, nem mehetett így tovább.

"CP Time"
"Mistaken Identity"
"You Say He's Just A Psychic Friend"
"Who Are You [Mutation 1]"
"Lightnin'"
"The Projects"
"Uptown Drifter"
"Saint Cobain"
"Important Safety Instructions! [Mutation 2]"
"What's My Name"
"Signed Fictitious"
"Call Waiting To Exhale [mutation 3]"
"My Last Nerve"
"Freshwater Coconut"
"Mysterious Power"
"Unborne Embrace"

Nem feltétlenül a sikerrel, nem is a hard rockkal volt különösebb baj, mindössze azt nem tudta, mi köze hozzá, meg egyáltalán, hogy kicsoda. Szóval lépni kellett, legalább egy másik zenekart alapítani, kevésbé egyívásút, "az igazi én felkutatására".

Egy ilyen zenekarnak mi más lehetett volna a neve: Maszk. A gitáros Reid mellett a New York-i avantgárd olyan feltérképezhetetlen muzsikusait takarta, mint a klarinétos Don Byron, a lemezpörgető DJ Logic, a dobos Curtis Watts, valamint Leon Gruenbaum, akinek hangszere a Samchillian Tip Tip Tip Cheeepeee. Negyven számot írtak hamarjában, abból került tizenhat a Mistaken Identityre. Mindegyik jó? Egyik jobb, mint a másik? - ki tudja? Ami biztos: jazzből, rockból, bluesból, hip-hopból, rapből (no meg Living Colourból) nem szőttek eddig sűrűbb szemfedőt, tervezni sem mertek hasonlót.

Vernon Reid (miért ne előlegezhetnénk meg neki?) végre hazatalált. Kibújhat a maszkból, szembenézhet a tükörrel: egy mutáns tekint rá. Ebben a században semmi sem történt meg a feketék zenéjében, ami ne az ő sztorija volna.

Epic/Sony

F. D. J.